Kilátszott a bal melle. Nem, nem azért, mert úgy öltözködött, ne botránkozzon meg, atyám, rögtön az elején! Lesz még amiért vesse a keresztet. Elnézést, nem akartam megbántani, csak tudja, kicsit furcsán érzem magam ebben a székben. Soha nem voltam hithű katolikus, az elsőáldozás előtt gyóntam utoljára. Nem vagyok egyházellenes, se ateista, csak vala-hogy ezek a cécókat, a templomba járást meg ezeket soha nem tartottam fontosnak. Vagyis, nem ezeket tartottam fontosnak. Higgye el, van annyi ...

Születésnapi ajándék után kutattam aznap a városban. Különleges ajándékkal szerettem volna meglepni a férjem. Szorított az idő. A vendégeket 5-re hívtam, s még a tortáért is el kellett mennem. Annyira siettem, hogy nem vettem észre, a szemből jövő biciklist miközben az egyik kapualjnál autó tolatott kifelé. Nem az autó ütött el, hanem a biciklis. Pillanatok alatt történt az egész. A földön voltam, a bicikli kereke a térdeim között, a kormány az oldalamba, a biciklis fejét a gyomromban ...

Ha én nem lettem volna így, Imre nem lesz. Édesapám mindig kiemelt. Kiválasztott voltam. Pedig a családban a fiúkat kedvelték! S mégis, mint leánygyermek, engem nagyon szerettek. Nekem édesapám örökké azt mondta „Jaj, te, nem olyan vagy, mint a másik!” Többet adott rám, mint a többire. Volt eset, hogy egyetértettem valamelyikkel, akkor rögtön megjegyezte, hogy „Na, te is úgy gondolkozol, mint e vagy a?” Jobban is pártoltak. Édesapám emelt fel, mint leánygyermeket. A lányok jobban szeretik ...